A barlangok páratlan szépségű díszei a sok-sok millió vízcsepp munkája nyomán létrejött, különféle színű és formájú cseppkőképződmények, melyek nevüket a “tsepegő kő”, “csepegő kő” kifejezés után kapták. Az 18-19. században még minden olyan ásványra ezeket a szavakat alkalmazták, melyek a víz csepegése, szivárgása nyomán jöttek létre, függetlenül annak összetételétől. A 19. század végétől kezdve a turisták számára készült, útleírások átvették a kifejezést és a magyarországi barlangok nagy részét csepegő-kő, majd cseppkő barlangnak nevezték. Ma már a legtöbb embernek a cseppkő szó hallatán a mészkő barlangokban keletkező kalcium-karbonát kiválások jutnak eszébe.

A cseppkövek keletkezése rendkívül összetett folyamat, melyet számos tényező befolyásol. A csapadékvíz, mely a barlangok kialakulásáért is felelős, a benne lévő széndioxid hatására savassá válik, így a repedésekben beszivárogva oldani képes a mészkövet. Először is azt kell tisztáznunk, honnan kerülhet széndioxid a vízbe: kisebb részben a levegőből, nagyobb részt a mészkőréteg feletti talajtakarón átszivárogva a gyökérzónából, mely szén-dioxidban rendkívül dús. Ez az enyhe szénsavas oldat a mészkő repedéseibe szivárog, ahol a kőzetet oldani kezdi. A repedésben lefelé haladó vízcsepp nyomása a felette lévő víz súlyának következtében fokozatosan növekszik így oldóképessége is egyre nagyobb lesz és egyre több meszet szállít magával. A barlang szabad légterébe érkezve a víz nyomása lecsökken és ahhoz hasonlóan, mint ahogy a kinyitott szénsavas üdítőitalból elszökik a szénsav, a mésszel telített víz szénsavtartalma is lecsökken, oldóképessége ezáltal kisebb lesz, a benne lévő fölösleges mész kiválik – a barlang mennyezetén függő, üreges belsejű szalmacseppkő alakul ki. Amikor később a vízvezető csatorna valami oknál fogva elzáródik, a víz a cseppkő külső felületén csorog le és a mésztartalom kívül rakódik le, a függőcseppkő vastagodni kezd. Mivel a lecsöppenő víz nem veszíti el teljes mésztartalmát, esés közben azonban további szén-dioxid távozik belőle, a barlangok talapzatán alulról felfelé növekvő állócseppkövek is képződhetnek.

Milyen gyorsan nő a cseppkő? – hangzik el gyakorta a kérdés az Abaligeti-barlang látogatói körében, mire a tapasztalt barlangi vezető mond egy tiszteletet parancsoló számot. Valójában azonban a cseppkő növekedési sebességét pontosan meghatározni elég nehéz feladat, sőt nyugodtan kijelenthetjük, minden cseppkő növekedésének más és más a sebessége, melyet számtalan tényező befolyásol, például a felszínen lehulló csapadék mennyisége, a hőmérséklet vagy épp a barlang feletti növényzet. Az is előfordulhat, hogy egy cseppkő sokáig egyenletesen növekszik, majd valami oknál fogva elzáródik a hajszálrepedés amin keresztül a cseppkövet tápláló víz szivárog és a cseppkő növekedése megáll. Természetesen nem akarunk kitérni a válasz elől és szerencsére több kutatást, megfigyelést is végeztek már a szakemberek a cseppkövek növekedésével kapcsolatban, melyek során arra a megállapításra jutottak, hogy a cseppkövek átlagosan évi 0,2mm-t növekednek, vagyis körülbelül száz év kell ahhoz, hogy egy cseppkő 2 centimétert növekedjen – ismét hangsúlyozva, hogy ez helyenként sokkal több, de akár sokkal kevesebb is lehet. A barlangtúra során például érdemes a Pisai Ferde Torony nevű kürtő után lepillantani a járdára, ahol a szemfüles látogató néhány centiméteres, kör alakú fehér foltokat figyelhet meg a járdán – a lecsöppenő víz nyomán kialakuló álló cseppkő kezdemények, melyek a járda 2001-es megépítése óta eltelt tíz év alatt még fél milliméter magasságot sem értek el.