Bár a Földön élő denevérek kilencven százaléka a trópusok lakója, néhány denevérfaj sikeresen alkalmazkodott a mérsékelt éghajlathoz, így Magyarországon is találkozhatunk velük. A hazánkban élő denevérek számára az egyik legnagyobb kihívást a téli, táplálékszegény időszak átvészelése jelenti. A denevérek, sok más emlőshöz hasonlóan téli álmot alszanak, lecsökkentett anyagcseréjű állapotban várják a tavaszi, rovarokban bőséges időszakot. A téli időszakot megelőzően néhány denevérfaj akár több száz kilométert is megtesz, esetükben azonban a vándorlás oka a téli pihenőhely felkeresése és nem a táplálék utáni vándorlás, mint a költöző madarak esetében.

A denevérek hibernációjának egyik feltétele, hogy megfelelő zsírtartalékkal rendelkezzenek, ezért ősszel, a téli álmot megelőzően intenzív vadászattal töltik fel zsír készletüket, melyet azután a tél folyamán felélnek. A csökkent anyagcseréjű állapot nem állandó, téli álmuk közben a denevérek időnként felébrednek, salakanyagot ürítenek és néha helyet is változtatnak, fontos azonban tudnunk, hogy az „ébredés”, a testhőmérséklet visszaállítása a normál állapotra igen nagy energiafogyasztást igényel, ezért az alvó denevéreket felébreszteni, zavarni nem szabad.

A téli időszakban az Abaligeti-barlang kiépített főágában is megfigyelhetik a látogatók az alvó denevéreket. Ilyenkor különösen ügyelni kell arra, hogy hangoskodással se zavarjuk őket, illetve ne időzzünk alattuk, ugyanis a felszálló testhő, a pára is kiválthatja az ébredést. A barlangtúra során gyakran felmerül a kérdés: miért nem esnek le alvás közben a fejjel lefelé lógó denevérek. Erre a denevérek lábának szerkezete ad magyarázatot. A denevérláb olyan speciális inakat tartalmaz, melyek a terhelés hatására automatikusan összezárják az ujjakat és lehetővé teszik, hogy a denevérek izommunka nélkül lógjanak fejjel lefelé akár több héten keresztül.